Új, visszatérő sorozatot indítunk Bácskai kampány címmel, ennek az első, bevezető részével jelentkezünk most. Mivel az ötödik résznél tart egy másik, „Az utolsó fejezet” című sorozatunk, ami Zsigó Róbert utolsó hivatalban töltött évét hivatott megvilágítani, nem titkolt tippünk az, hogy 28 év után új név kerül a történelemkönyvekbe a Bács-Kiskun megyei 6. számú országgyűlési egyéni választókerületben. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – megpróbálunk tárgyilagosan látni és írni az aktuális kampányrendezvényekről, üzenetekről, médiamegjelenésekről, és figyeljük az internet árnyékosabb felét is. Biztosan lesznek eltérő vélemények, ezeket várjuk a kommentek között.
Szóval… még mindig 142 nap van a választásig, és ma már tagadhatatlanul kampányban élünk. Olyanban, amit még soha nem élt meg a magyar társadalom.
A rendszerváltás után először hozzászoktunk, hogy néhány héttel a választás előtt kiraktak a villanyoszlopokra fotókat, arcokat, aláírtak egy rövid szlogent, meg egy pártlogót. Akkoriban még volt közszolgálati televízió, ott a pártok vezetői „társadalmi célú hirdetésben” próbáltak rövid és frappáns üzeneteket küldeni az inkább a Vágási Ferire, Bobby Ewingra, vagy később Berényi Mikire kíváncsi, megfáradt magyaroknak. Letelt ez a pár hét, összeszedték a plakátokat, és a legtöbb állampolgár évekig nem is hallott a politikusokról.
2026 áprilisáig még jön hozzánk a Mikulás, az adventi megnyugvás, a karácsonyi bevásárlás őrülete, a szilveszteri buli, újévi koccintás, farsang, a tavaszi ébredő természet, megünnepeljük ismét a márciusi ifjakat, és amibe talán kevesebben gondoltak bele, még a húsvéti nyuszi is a választások előtt hozza a sonkát… Utóbbi szörnyű képzavarért elnézést kérek, de a lényeg, hogy miközben az X-et még nagyon soká húzzuk be, már most a kampányt látjuk, bármerre nézünk.
Sajnos sok honfitársunk továbbra is csak a fent már említett adót nézi, azt azonban nem vette észre, hogy nemcsak Vágási, Ewing és Berényi tűnt el, de a közszolgálatiság is. Ők a kampányból csak a kormánypárt által vetített valóságot látják. Rajtuk jó lenne segíteni, de ez egy másik írás tartalma kell, hogy legyen.
A piacon és nagyobb rendezvényeken szinte mindig ott van valamelyik kampányoló jelölt, és az interneten sem tudjuk kikerülni a politikát, akkor sem, ha orosz hekkerek szintjén értjük például a Facebook működését. Van, akinek ez tetszik, sokan már most belefáradtak, és vannak, akik sosem foglalkoztak a közügyekkel, mindegy, mikor jön szembe. (Utóbbiakat egyébként az ókori görögök „idiotész” kategóriába sorolták, vagyis nem is tekintették igazi polgárnak.)
Elérkeztünk végre napjainkig, november közepéhez. Azért kulcsfontosságú ez a hét, mert lényegében minden jelöltet ismerünk már, akire szavazhatunk majd a Baja központú választókerületben. Végigmegyek most a listán, abban a szellemben, amiben az egész cikk íródott, vagyis egy pillanatkép egy újfajta választási közegben, de időben még mindig nagyon távol magától a szavazástól.
A Demokratikus Koalíció jelöltje: Székely Dániel.
Informatív internetes jelenlét, gyakori pultozás a piacon, aktív tagja a korán indult kampánynak.
A Mi Hazánk jelöltje: Éberling Balázs.
Az ő pultjuk több környékbeli faluban is feltűnt, és a bajai piacon is láthatóak a zöldbe öltözött aktivistáik.
A Jobbik jelöltje: Hornyák József.
Őt még nem láttam az utcán ebben a kampányban.
A TISZA hétfőn nevezte meg azt a három jelölt-jelöltet, akik közül ki fog kerülni az, aki a választáson kihívhatja Zsigó Róbertet. Ők: Balázs József, Csontos Bence és Kincse Csongor. Egy újabb lehetőség, hogy érzékeltetni tudjam azt a történelmi léptéket, ami Zsigó rendelkezésére állt, hogy maradandót alkosson Baján: a TISZA három jelöltje közül még egyik sem született meg, amikor hivatalba lépett…
A TISZA jelöltjei közül kettőt heti szinten meg lehetett találni a megye valamelyik településén – egy pult mögött, szórólappal a kezében, vagy az utcán, amikor épp a párt hírlapját tette bele a választók postaládájába. Mindhárom fiatalember részt vett nyilvános eseményeken, vagy volt, amelyik szervezett is ilyeneket, ahol ismerkedni lehetett velük. Szakmai előadások, családi napok, utcafórumok – a közös bennük, hogy bárki számára nyitottak voltak.
Nagy lehetőség előtt áll nemcsak ez a három, de 105×3 ember is, ha az egész országot nézzük. Megmutathatják, milyen egy korrekt verseny, amikor saját magadról szól a kampányod, nem a másik lehúzásáról. A saját erősségeidet emeled ki, nem az ellenfeled esetleges gyengéit. December 1-től pedig már az az egy, aki állva maradt, azt mutathatja meg, hogy mi az, amiben a TISZA jó, mi az, amiben ő személyesen jó. Az egy más típusú verseny lesz, de ott is lehet személyeskedés nélkül, az elért eredményekkel vagy azok hiányával szembesíteni a másik oldalt.
Ha a bejelentett jelöltekről szerettem volna írni, akkor ez a búcsú helye lenne, de mivel egy mai szórólapon láttam, hogy a grafikus levette Zsigóról a zöld mellényt, és narancssárgát tett a helyére, úgy gondolom, megkockáztathatjuk az indulását tényként kezelni.
A TISZA bejelentésével nagyjából egy időben zárta a Bácska 2030, vagy Bácskaiak Programja – vagy valami ilyesmi című – szakaszát a kampánynak, ahol állítása szerint 6000 kitöltő véleményére alapozza azt, hogy „megtalálták a közös nevezőt” a környékbeliekkel. Rengeteg kommentelőt láttam, aki azt sérelmezi, hogy hozzá nem jutott el ez a kérdőív. Őket egyrészt megnyugtatom: egy nemzeti konzultáció bonyolultságú kérdőívet raktak össze; másrészt, amikor elkezdtem keresni a kérdéseket a cikk írásához, én sem találtam meg őket.
Tudom, tudom, ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad, de ezek a kérdések valahol mélyen vannak a weben. Ha valaki tud linket, kommentben vagy üzenetben küldje; megköszönöm. Zsigó azonban több helyen nyilatkozik a bácskaiak terveiről, így logikusan vissza lehet következtetni a kérdésekre, illetve elismerem, én annak idején láttam a weboldalán, szóval vannak emlékeim.
Szükséges-e az utakat fejleszteni, szükséges-e a falvakat fejleszteni, szükséges-e a mezőgazdaságot és a gazdákat támogatni, szükséges-e a turizmust támogatni, vagy hagyjuk ott megrohadni az egészet, ahol van. Utóbbit természetesen én raktam hozzá, de összességében ezt jelenti a „nem” válasz bármelyik kérdésre.
Talán ezt is zárójelbe kellene rakni, de sosem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amikor kimondom vagy leírom a következőket: 1998 óta nincs meg a közös nevező? Nem tudta, hogy a bácskaiak jobb utakon szeretnének közlekedni, fejlesztenék a turizmust, és szeretnének élhetőbb falvakat? Négy év alatt befejezzük, amit el sem kezdtünk? A képviselőtől ezeket elvileg meg lehetett kérdezni néhány rendezvényen a környező falvakban, a kampányhoz tartozó lakossági fórumokon.
Nem lehet nem a kampány részesének tekinteni a körzet polgármestereit, az ő manővereiket is figyeljük majd. Nem könnyű a feladatuk, hiszen ők is hallották a kötcsei beszédet: minden fel lesz jegyezve, minden el lesz rendezve.
Itt tartunk egyelőre, mi is figyelünk…
Comments