Néhány hónappal azután, hogy Zsigó Róbert hivatalba lépett, született egy dal, Pethő Zsolt szövegével. Mivel az abszurd humor képviselőjéről van szó, annak idején ebbe a kategóriába tartozott a dal is, amelynek címe:
"Hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént?"
Évek óta ez a dal jut eszembe, amikor Zsigó Róbert elővesz egy régi ígéretet. Kívülről fújjuk már őket: uszoda, utak, kerékpárutak – a teljesség igénye nélkül.
Ugyanaz a refrén, minden választás előtt.
Az aktuális kampányban is elhangzott már, a választók legyintettek rá. Tegnap azonban az eredeti műhöz hasonlóan ez is átment az abszurd kategóriába, amikor Zsigó Róbert, Lázár János és dr. Bari Bernadett egy komplett stábbal kiment Érsekcsanádra, és túlzás nélkül mindent megígértek a csanádiaknak és a sükösdieknek. Az 51-es út felújítását, megerősítését, a falvakat elkerülő utat, és persze azt a kerékpárutat is, amiről néhány napja Csontos Bence készített videót.
Nézzük meg részletesebben, hogy mi látható, hallható abban a videóban, amit tegnap töltöttek fel a képviselő oldalára, és mit ígér a két politikai veterán, miközben látványosan a kezüket tördelik az érsekcsanádi hivatal előtt. Utána pedig tekintsük át a szóban forgó hiányosságok múltját.
Zsigó azzal kezdi, hogy régóta tervezik az 51-es út felújítását. Itt máris kell tennem egy kitérőt, mert az ide vezető események egyik fontos pillanata volt az a nyílt testületi ülés, amit Érsekcsanád polgármestere, Felső Róbert hívott össze néhány hónapja, és ebben támogatta Tamás Márta is, aki Sükösdön tölti be ezt a tisztséget, és a helyszínt is biztosította. Itt jelen volt Zsigó Róbert, és szép számban jöttek helyiek is, néhányan kifejezetten jó kérdésekkel. Az esemény apropója az volt, hogy nagy felháborodást keltett mindkét faluban, hogy az 51-es számú főút Sükösdöt és Érsekcsanádot elkerülő szakaszának megépítését ismét elhalasztották – 2031 és 2035 közé. Ezt nem is cáfolta meg a helyszínen a képviselő, csak annyit mondott, hogy amikor ezt meghallotta, akkor azonnal bement a minisztériumba, és szóvá tette. A teremben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ebből elkerülő nem lesz, ezért legalább valamiféle kompromisszumot szerettek volna elérni a láthatólag tehetetlen Zsigónál. Szó esett kátyúzásról a meglévő 51-esen, illetve legalább a kerékpárút megvalósításáról, akár az elkerülő nélkül is.
A kitérő után visszatérve az állításra: ilyen terv, hogy felújítják az utat, itt nem hangzott el. Ez csak alternatív lehetőség, sovány vigasz lett volna. A kerékpárút ötletét is feljegyzetelte, de azzal kapcsolatban sem bátorította a jelenlévőket. Az egyetlen tény, ami bíztató lehetett a csanádi és sükösdi lakosoknak, hogy Zsigó elmondása szerint a kisajátítások, telekvásárlások már zajlanak. Ez fontos részlet, később visszatérek rá.
A videóban a következő állítás szerintem minden jó érzésű ember vérnyomását elkezdi emelni: „azért jöttünk, hogy megbeszéljük, hogy milyen folyamat vezethet oda, hogy ezek a fejlesztések megvalósuljanak”. Ez tehát még elméleti síkon sem került szóba? A minisztériumban nem tudják a választ? Eljöttek megkérdezni a helyieket? Reméljük, valamelyik polgármester tudott segíteni a vendégeknek, és legalább a folyamatot megnevezte.
Innen Lázár János veszi át a szót a mára védjegyének számító zöld kabátban. Azt meséli el, hogy az ismeretségük Zsigóval nagyon régi, és rengeteget dolgoztak azon, hogy „helyzetbe hozzák Baját”. Ha sikerült is helyzetbe hozni, úgy tűnik, hogy ezek a helyzetek kimaradtak. Közös sikerüknek nevezi a mohácsi Duna-hidat – itt érdemes megnézni Zsigó arcát, amint elgondolkodik, hogy mit tett hozzá vagy mit kapott attól a projekttől. Szintén úgy beszél a Baját délről elkerülő útról, és a már említett hídig tartó útról, mintha már dübörögne rajta a forgalom. Nyilván mindenki tudja, de az elkerülő ott tart, mint négy éve: kint van néhány munkagép. Az összekötő útnak nyoma sincs, és ha kicsit szigorúak vagyunk, akkor Mohácson sincs még híd, 2028-ig biztosan nem készül el. Ezzel végére is értünk a közös sikereknek: én nullát számoltam.
„Azért jöttünk, hogy megnézzük, mi a helyzet Bajától északra”
… folytatja Lázár, ahogy a vérnyomásunk is folytatja az emelkedést. Hogy mi a helyzet? Ugyanaz, mint 4 éve. Vagy 8. Vagy 28. Az érsekcsanádi lakosok az életüket kell, hogy kockára tegyék azért, hogy kerékpárral eljussanak Bajára. Ha kevésbé merészek, akkor az autójuk futóműve bánja. A két falut átszelő főút továbbra is hemzseg a kamionoktól, ez a videóban is hallható háttérzaj oka is.
Lázár azzal folytatja, hogy hozzákezdenek a telkek kisajátításához. Most?! Emlékezzünk vissza a korábbi sükösdi gyűlésre – ott ez volt az egyetlen bíztató kijelentés. Ezek szerint ez sem volt igaz.
Az utolsó lépésnél keveredik össze teljesen az átlagember, ugyanis Lázár azt tervezi, hogy az 51-es felújításához megvásárolja a telket. Zsigó nem javítja ki, lehet, hogy náluk már természetes, hogy először felújítják az utat, és utána gyakorlatilag magáncélra használják, mint a batidai kastély környékén. Reméljük, ez csak nyelvbotlás volt a kampányhajrá rohanásában, és a Dózsa György út a miénk, polgároké marad.
A videó végén egymás tenyerébe csapnak, véget ér a kínos jelenet.
A refrén ismét elhangzott, egy nap többször is, és valamiért most különösen sértette a hallgatók fülét és lelkét is. Nem szeretnék általánosítani, de ott nőttem fel, szinte hallom, ahogy a csanádiak legyintenek, mérgelődnek. Keveredik a düh a csalódottsággal. Nem volt elég, hogy miközben több ezer kilométer kerékpárút létesült az országban, nekünk 5 se jutott Bajáig? Veszik a fáradtságot, hogy a faluba jöjjenek személyesen, és hülyének is nézzenek 26 nappal a választás előtt?
A sükösdiek is várják a kerékpárutat Bajáig, de nekik ez magában kevés lesz, mert ez egy hosszan elterülő nagyközség. A belterületre is kell kerékpárút, mert a főút lakott területen is veszélyes. Nézzük a jót is: erre már nyertek pénzt, korábban szerepelt a nyertes pályázat a weboldalukon. Igaz, jelenleg már nincs fent, remélhetőleg emiatt már nem kell aggódni – de ennek majd utánanézek.
Kevesebb mint egy hónap múlva választások. Ki tudja, addig hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént? Esetleg ezen a határon már túl vagyunk?
Aki „meg akarja büntetni” a túl sokszor énekelt refrént, és nem akarja még egyszer hallani, az április 12-én a szavazófülkében megteheti.


Comments