A közélet iránt intenzíven érdeklődő honfitársaink figyelmét egyre inkább leköti a 2026. évi országgyűlési választások lehetséges kimenetele. Sokakban van szorongás, másokban ott a várakozás. Nyilván ez a jelenség megfigyelhető a rendszerellenzéki oldalon és a rezsimet támogatók között is.
Melyek azok az ismert és ismeretlen tényezők, amelyek alakítják, változtatják ezeket a kilátásokat?
Elementárisnak tekinthető előfeltételek:
1. A politikatudománnyal foglalkozók - nem ide számítva a rezsim zsoldjában álló agytrösztöket - egyetértenek abban, hogy ez a politikai-kormányzati rendszer nem konszolidált demokrácia, mi több autokrácia. Annak egyik attribútuma, hogy a kormányzat demokratikus procedúrával nem leváltható (Kornai,2016). Ugyanakkor a demokratikus díszletek - választások, többpártrendszer - megtartása a rezsim elemi érdeke, hiszen leválthatatlanságát nem nyílt terrorral akarja biztosítani, ráadásul a megtévesztett közvélemény számára a választásokon megszerzett szupertöbbség legitimitása ezáltal biztosított lesz.
2. Az újabb és újabb győzelmek szükséges feltétele a torz választási rendszer, az igazságszolgáltatás politikai célú használata, a médiafölény, az állami intézmények direkt politikai ellenőrzése és a korrupciós mechanizmusok, amelyeken keresztül korlátlan forrás áll a hatalompárt rendelkezésére. Ezek együttesen olyan versenyelőnyt jelentenek, amelyek tényleg lehetetlenné teszik azt, hogy a politikai változás hagyományos, békés, demokratikus procedúrával történjen.
3. Ettől is fontosabb azonban a magyar társasdalom kondíciója. A magyar társadalom igen rossz állapotban van. Egyfajta anómiában szenved. Nincsenek igazi morális, értékbeli kapaszkodók. a normaszegés normává vált, hiányzik az állampolgári cselekvőképesség, a társadalmi részvétel alacsony szintű, a közbizalom nívója drámaian alacsony. Nyilván ez nem független az előbbiekben leírtaktól, azonban ez az állapot sok évtized alatt alakult ki, benne van abban a Kádár-kor terhes öröksége, a késleltetett és befejezetlen polgárosodás, a középosztály hiánya, a jövőkép-nélküliség és ez búvópatakként csordogált korábban is. A társadalom immunitása gyenge, önvédelmi képességei diszfuncionálisak. Ennek alapjai tehát az Orbán-rendszer előtt is megvoltak, de az autokrácia ezt felerősítette, épít arra, sőt, ez kifejezetten kedvező klímát teremt a fennmaradásához. Egyfajta szimbiózisban van a mutyikultúra, az átláthatatlan folyamatok, a zsigerekre ható indulatpolitizálás és a frusztrált, irányt vesztett, megosztott társadalom. Sajnos, jó oktatás és szociális biztonság hiányában a távlatos és felelősségteljes gondolkodás, a cselekvési szándék a társadalom jelentős részétől nem elvárható.
Ezek tehát olyan előfeltételek, amelyek nem figyelmen kívül hagyhatók egy - a mai tudásunk szerint - jövő évi választás előtt. Az illúziók, a várakozások persze megvoltak a korábbi; 2014-es, 2028-as és a 2022-es választások előtt is több millió honfitárunkban, annak ellenére, hogy választásról választásra egyre inkább kiépült az Orbán-rendszer, azaz egyre távolabb kerültünk annak a lehetőségétől, hogy klasszikus demokratikus eljárásokban dönthessünk.
Mindenféle konstrukciókat kipróbáltak már az egyes választásokon az ellenzéki oldalon, mígnem 2022-ben a teljes parlamenti ellenzék (valójában nem rendszerellenzék) az előválasztásukat követően, egy jelölőszervezet keretei között sem tudott fordulatot hozni. Az okok sokfélék, bár maguk az érdekeltek a mai napig sem néztek szembe kudarcuk okaival. Talán már nem is érdemes nekik, hiszen megmérettettek és könnyűnek találtattak azóta egy újabb választáson. Mindennek ellenére a győzelem illúziója a parlamenti ellenzéki politikusokat és választóikat is magával ragadta újra és újra.
Így köszöntött ránk a 2024-es év, amikor komoly sebet ejtett a rezsimen egy megabotrány. Olyan ügy volt az, ami védhetetlen és az addig bevált elhallgatással, tereléssel vagy információs zajkeltéssel sem volt kivédhető. Nem beszélve arról, hogy az előző évtizedben jól teljesítő gazdaság is egyre gyengébben produkál, és ez felerősítette a közvéleményben azokat az ellenérzéseket, amelyek a korrupció haszonélvezőinek mérhetetlen gyarapodásával kapcsolatosak és korábban még nem nagyon döbbentették meg az állampolgárokat. Ez az attitűdváltás egy sarokkő lehet egyébként a politikai változáshoz, de ez persze önmagában kevés. Az elemi erejű felháborodásból kiemelkedett egy személy, majd körülötte egy politikai erő, amely néhány hónap után kihívást intézett - 14 év után az első komolyan vehető kihívást - a rendszerrel - és nem csupán a kormánnyal - szemben. Ez egy fontos különbség! Egyetértve Magyar Bálint szociológussal, aki szerint a parlamenti ellenzék legnagyobb hibája, hogy nem rendszerkritikai, hanem kormánykritikai álláspontot foglal el, immáron másfél évtizede, színleli a parlamentarizmust, elfogad ott pozíciókat, javaslatokkal él, amit még soha nem támogatott a többség. Nyilván sokan kétlelkűek ennek a magatartásnak a megítélésében és valahol őket is meg lehet érteni.
Szoronghatnak is a jövőjük miatt! A hatalompárt már megkezdte az ösztönzőrendszer alkalmazását azért, hogy játékban tartsa őket. Az idei évben jelentősen megemelik a frakciók apanázsát. Gyurcsányt már Adenauerhez hasonlították Magyar Péter ellenében. Csiripelik a verebek, hogy akár a parlamenti bejutási küszöböt is levihetik 3-4%-ra a jelenlegi ötről, ami szintén motiváló lehet a következő választáson való indulásra. Nem beszélve arról, hogy e pártok vezetői és tagságuk méltatlannak érzi azt, hogy a semmiből előbukkanó egykori Fideszes káder ellopja a show-t. Aztán még ott vannak a magszavazóik, akik minden körülmények között kitartanak mellettük. Mai tudásunk szerint lehetnek tíz-tizenöt százaléknyian. Az ő jövő áprilisi hozzáállásuk ugyanolyan döntő lesz a választások eredménye szempontjából, mint a ma még bizonytalanoké. Igazságtalan egyenlőségjelet tenni Gyurcsány országlása és Orbán maffiaállama közé? Nyilván az! A magyar belpolitikában azonban akkora lett a turbulencia, hogy ehhez fogható szükségszerű és szükségtelen, méltányolható és nehezen elfogadható kiszólások tömege lesz a közeljövőben.
A cél világos! Egy újabb esély, hogy az autokratikus rendszerben mégis egy demokratikus procedúrával leváltható legyen a kormány és esetleg a rendszer maga. Egy halvány reménysugár.
Számos körülmény nem ismert. Előrehozott választás? Választási szabályok rezsim számára előnyös módosítása? Egyes választókerületek "gerrymanderingezése" nemrég zajlott, természetesen a hatalompárt érdekeit szem előtt tartva.. Az igazságszolgáltatás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a hazai trollhadsereg kampányüzemmódba állítása. Az orosz leckét már nagyon jól megtanulták a hatalomgyárosok. Visszatérve a parlamenti ellenzékre; az ambícióik - akár egy kis hatalompárti hízelgéssel megolajozva - megvannak a jelöltállításra. Közös indulásuk esélye - ami rájuk égett 2022-ben - vajon felmerülhet-e? Nyilván lesznek közöttük, akik ezt fontolgatják és lesznek, akik saját jogon akarnak mandátumokat - akár azzal a gondolattal, hogy ők lehetnek majd a mérleg nyelve - egy következő Országgyűlésben. Az egyéni választókerületek száma 106. Ahhoz, hogy valaki listát állítson, legalább 72 egyéni választókerületben kell jelöltet állítani. Ki tudja, akár ez is változhat még! Mit jelentene ez a gyakorlatban? Azt, hogy a választókerületek kétharmadában egymás ellenében - hiszen ezt már kipróbáltuk - több Fideszen kívüli jelölt versenyez. A Mi Hazánk nevű kreatúrát nyugodtan számoljuk a hatalompárthoz. Őket legfeljebb akkor fogják szorongatni a következő egy évben, ha valamiért nagyon rá lesz szorulva a Fidesz arra a 6-8% széljobb bázisra. A többiek viszont - nem lévén második forduló 2014 óta - a rezsimváltás esélyét csökkentik. Nézzünk egy gyakorlati példát: egy egyéni választókerületben a hatalompárt és a TISZA versenyében - ha a mai állapotból kiindulva csak a két számottevő jelölőszervezet jelöltje áll szemben egymással, plusz Mi Hazánk és mondjuk a mindig külön utas Kutyák -, akkor a vidéki választókerületek közül sok helyütt lehet szoros eredmény. Ha ez a kör bővül egy vagy akár több parlamenti ellenzéki párt jelöltjével, akkor triviális, hogy az a Fidesz esélyét növeli. Közismert, hogy az egyéni választókerületekben a többségi elv érvényesül, akár egy szavazat különbséggel is elvihető a mandátum és 2014 óta érvényességi küszöb sincs. Azaz a Fidesz mindenképpen érdekelt lesz abban, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék pártjai minél több helyen induljanak el és osszák meg az ellenzéki szavazatokat. A választók oldaláról is megközelíthető ez a dilemma. Vajon számottevő számban lesznek-e annyira tudatosak azok a választók, akik kitartanak a DK, Momentum, MKKP mellett, hogy mondjuk megosztják a szavazataikat? Egyéniben az esélyesnek, listán a kedvencnek. Ez egy ismeretlen tényező! Elvárható-e a belátóképesség, az önkorlátozás a parlamenti ellenzéktől és elvárható-e a választóiktól a politikai tudatosság? A politikai pártok vezetőin számon kérhető ennek felelőssége, a választóikon viszont nem! A népet, illetve annak egy részét ugyanis nem lehet leváltani. Azaz a pártok felelőssége lesz, hogyan ennek érdekében edukálják, felvilágítsák a támogatóikat, valamiféle Win-Win Situation alapon. Ott van továbbá a két vidéki (Pécs,Szeged) és a 17 budapesti választókerület, ahol jelenlegi parlamenti ellenzék szerzett mandátumot 2022-ben. Mi legyen ezekkel a körzetekkel? Lesz egy időközi kísérlet a fővárosban februárban Varjú László körzetében, ami beszédes lesz, habár a TISZA ott sem állít jelöltet, tehát nem lesz teljes a kép. Ezeken a helyeken legyen-e nagyvonalú a TISZA a többiekkel és engedje át azokat a korábbi győzteseknek? Megannyi dilemma! Mindezek taktikai, gyakorlati kérdések és akkor még nem beszéltünk az ország kormányozhatóságáról. Arról, hogy milyen megvalósítható víziót kínál egy Orbán-rezsim utáni helyzetre az esélyesnek tetsző kihívó?
Ki tudja! Az idei év a kül- és belpolitikában várhatóan nagyon hektikus lesz. Az is előfordulhat, hogy olyan elemi erővel szakad fel az egyelőre tanult tehetetlenségében vergődő magyar társadalomban valami indulat - amire éppen az ilyen kiszámíthatatlan időszakokban van esély -, hogy az egész esélylatolgatásom okafogyottá válik. Ez azonban csak egy feltételezés!
Ami bizonyos: mindazoknak, akiknek közvetlen ráhatása, rálátása van a rendszerrel szemben álló oldalon a dolgok kimenetelére, azoknak fontos döntéseket kell mielőbb meghozni. A felelősségük - minden teátrális túlzás nélkül -tényleg történelmi.
dr. Brachinger Tamás
Comments