A februári 7,1 százalékos, ijesztően magas, és Európa rekord élelmiszer-inflációs adat nyilvánosságra kerülése után, miniszterelnökünk a Facebook-oldalára feltöltött videóban bejelentette, hogy korlátozzák a boltok árréseit, úgynevezett árrésmaximumot vezetnek be. Várhatóan március közepétől 30 alapvető élelmiszer esetében a kereskedők árrése nem haladhatja meg a 10%-ot.
Eddig a hír, és most nézzünk egy példát:
Amikor elköltünk egy üzletben 10.000,- forintot, abból az állam rögtön levesz 27% áfát és 4,5% kiskereskedelmi adót, (felülről számolva ez kevesebb) tehát mindjárt keresett kb. 2500,- forintot, az általunk elköltött összeg egynegyedét. A kereskedőnél marad tehát 7500,- forint. Ebből kell kifizetnie a beszállítóit (akiktől az eladott árut vásárolta), a munkavállalók bérét és fenntartani a boltot. Szintén az állam felé kell befizetni a munkavállalók bruttó béréből levont SZJA-t és a járulékokat, és ha ezután marad még nyeresége, akkor meg kell fizetni a társasági nyereségadót is. ( Van még néhány apróbb tétel, de azokat most hagyjuk.) Az üzletláncok hatékonysága, forgalma eltérő, de azt általánosságban állíthatjuk, hogy minden általunk elköltött tízezer forintnak közel fele az államkasszában landol. Mivel a mérlegadatok nyilvánosak, így bárki ellenőrizheti, hogy egy konkrét kereskedelmi lánc a forgalomra vetítve mekkora adózás utáni nyereséget produkál. A multik esetében ez általában 2-4%.
Képzeljük el, hogy az a csúnya multi - ahol egyébként az egy alkalmazottra jutó értékesítési forgalom messze magasabb, mint bármely agyontámogatott hazai láncnál, mégpedig egyszerűen azért, mert hatékonyan, profin teszi a dolgát, és mi vásárlók szeretünk oda járni - , szóval az a "gonosz, sumák" eltitkolja a jövedelmét, és még annyit kilapátol az üzletből különböző csatornákon, mint amennyit hivatalosan kimutat nyereségként. Nos, sajnos ebben a feltételezett esetben is igaz, hogy az állam által a vásárlásaink során elszedett pénz (ÁFA, különadó, TÁNYA, levont SZJA, járulékok) sokszorosa a multi hasznának, tehát a kormánynak, ha változtatni akar a helyzeten, tenni akar valamit a rendkívül magas élelmiszerinfláció ellen, akkor a versenyszférába való direkt beavatkozások helyett elsősorban a saját portáján kellene sepregetnie.
Amikor az áfacsökkentés szükségességéről beszélünk, érdemes elmondani, hogy az ÁFA alapvetőn igazságos adó, hiszen aki többet fogyaszt, az többet is adózik. Aki képes szerényen élni, például kerékpárral vagy gyalog jár, önmaga készíti ételét, az alig fizet adót, aki viszont sokmilliós autót vásárol, abba tankol, és úgy megy a drága étterembe, az arányosan többet. Ráadásul a környezeti fenntarthatóság is azt követelné meg tőlünk, hogy csökkentsük a fogyasztásunkat. Elméleti szinten elmondhatjuk tehát, hogy igen, a magas áfa fogyasztáscsökkentésre ösztönöz, tehát jó módszer, helyes út a fenntartható fejlődés irányába.
Mekkora legyen tehát az áfa? Van-e helyes áfakulcs?
Szakmai szempontból az alkalmazott kulcsokat a szociális és adópolitikai szempontok mellett alapvetően a környező országok adómértékeihez érdemes igazítani, esetleg összehangolni azokkal. Ha a szomszédoktól lényegesen eltér egy-egy országban az alkalmazott áfakulcs, az piactorzulást okoz, megindul a bevásárló turizmus.
A valódi kérdés és a társadalmi elégedetlenség oka azonban sokkal inkább az, hogy mit kezd a kormány az elvont jövedelmekkel? Mire költi azt? Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a '89 előtti "létező szocializmus" úgy tette tönkre az országot gazdaságilag, hogy elvonta a jövedelmet azoktól, akik annak megtermelésére képesek voltak, és gazdaságon kívüli szempontok szerint osztotta el újra. Alapvetően ma is ez történik Magyarországon. A különbség annyi, hogy most az újraelosztás célja sajnos egyáltalán nem a közérdek, a társadalmi szolgáltatások (oktatás egészségügy, biztonság... stb) fenntartása és fejlesztése, hanem egyértelműen a rablóprivatizáció. A NER által uralt állam a maga hatalmi gépezetével elvonja a megtermelt jövedelmet, elszegényíti az országot, miközben egy szűk réteg, néhány év alatt nemzetközi mércével mérve is rendkívül nagy magánvagyonokat halmoz fel.
A mai magyar gazdaságpolitika tehát céljaiban és módszereiben is hibás. Igazságtalan és tisztességtelen. Nem a közjót szolgálja, hanem a hatalom további koncentrációját. Miközben a társadalom egyre nagyobb hányada él szegénységben, sőt nyomorban, egy szűk családi, haveri kör látványosan, elképesztő mértékben gazdagodik. „A közpénz elveszti közpénz jellegét.”
Egyértelmű tehát, hogy az ársapka és/vagy a maximált árrés alkalmazása nem más, mint egy szakmailag hibás látszatintézkedés, ami semmilyen problémát nem old meg, viszont újakat generál, arra való csupán, hogy elterelje a figyelmet a lényegről.
Comments