Egy korábbi írásom végén ( ITT ) vetettem fel egy gondolatot, ami azóta egyre több formában visszaköszön. Az alapgondolat az, hogy az ország mai, minden téren megbukott vezetésének támogatását, kiszolgálását meddig lehet hittel tovább csinálni, és meddig magyarázhatóak annak a kifogásai, aki még mindig az ő szekerüket tolja.
Ismerjük a két oldal erre vonatkozó jelmondatát, legalábbis én ezeket tartom annak:
"senkit nem hagyunk az út szélén"
ez Orbán Viktortól hangzott el először 2021-ben, a következőt pedig Magyar Péter hirdette meg nem sokkal politikai szerepvállalása után, 2024-ben:
"nincs jobb, nincs bal, csak magyar"
A bevezetőhöz tartozik még néhány idézet, ami szorosan hozzátartozik mai írásom mondanivalójához. Az első, valamikor a rendszerváltás után elhangzott, de a 2010-es években elterjedt
"legalább kormányozni tudnak"
aztán egy hasonló, Brazíliában használatos kifejezés:
"governar para inglês ver" (kormányozni csak a látszat kedvéért)
illetve Ciceró egy gondolata: "quasi bonis et fortibus et magno animo praeditis ulla sit ad rem publicam adeundi causa iustior, quam ne pareant inprobis neve ab isdem lacerari rem publicam patiantur", aminek lényege:
"nincs nemesebb indíték a közéletbe lépésre, mint az az elhatározás, hogy ne uralkodjanak gonosz emberek"
A hosszú bevezető után térjünk vissza tehát a gondolatra, hogy meddig lehet támogatni az ország jelenlegi vezetését, milyen kifogásokat, mentségeket lehet találni, vagy hogyan lehet úgy mellébeszélni, hogy igazoltnak érezzék, akik így élnek még mindig. A "senkit nem hagyunk az út szélén" a járvánnyal kapcsolatban hangzott el először, már ott sem volt igaz, - mindannyian ismerjük a halálozási adatokat. Ami ma látszik a kormány utóbbi 15 évéről, az viszont az, hogy egyértelműen kiderült: nagyon sok honfitársunkat az útszélén hagynak. “Jó” esetben csak nem segítenek rajta, rossz esetben még meg is tapossák előtte. Azok, akikre "egyszerűen" nem jut pénz, - a gyermekvédelmi rendszerben, a szegregátumokban élők, a betegek, és az oktatásban dolgozók - nagyon sok embert jelent, viszont mára egyre többen vannak azok is, akik valamit "vétettek" a rendszer ellen, nem álltak be a sorba, és ezáltal váltak karaktergyilkosság áldozatává, munkanélkülivé, vagy ellehetetlenített helyzetbe. Ennek kapcsán bukik meg a "legalább kormányozni tudnak" gondolat is, hiszen az említett területek mind kormányzati feladatok. Itt tehát egybemosódik a gonoszság, a kapzsiság és az alkalmatlanság, bár nem mindig derül ki minek melyik az okozója, de a végeredmény szempontjából talán mindegy is. Ez a kifogás egyértelműen a legegyszerűbben feloldható, mert aki ezt vallotta, csak be kell látnia, hogy nem igaz, és a továbbiakban máshova húzni az X-ét a szavazólapon.
Jóval nehezebb helyzetben vannak azok, akik egzisztenciálisan ragadtak a rendszerben. Akik valóban értenek is valamihez, de olyan területen dolgoznak, ahol, ha vállalják a véleményüket, akkor nincs tovább maradásuk, de alternatívájuk sem, mert csak azon a szakterületen jártasok. Merőben más élethelyzet, de lényegében hasonló csapdáról szól az apró településeken élők története, ahol egyetlen megélhetési lehetőség van, a közmunka, ami viszont természetesen azoknak jár, akik a "megfelelő" véleményen vannak. Ha nem, nincs munka. Ha látják is a helyes utat, elindulni nincs esélyük rajta. Ezeknek az embereket nehéz lenne hibáztatni a fennálló állapotokért.
Eddig azokról volt szó, akik nagyrészt önhibájukon kívül keveredtek ebbe a helyzetbe. Nézzük azonban azokat, akik ennek a korrupt, alkalmatlan vezetésnek a szekerét továbbra is önként tolják. Itt, vidéken ezek elsősorban az önkormányzatoknál, állami cégek felső-, vagy középszintű vezetőségében, a propagandában dolgoznak. Az ő gyermekeik is gyakran a lebutító oktatásba járnak, értük sem jön időben a mentő, őket is csak akkor látják el a sürgősségin, ha véreznek, ők is nagyjából olyan hosszú várólistára kerülnek, amit kénytelenek zsebbe nyúlva, a magán egészségügyben megoldani. Ők sem érnek oda sehova időben vonattal, az ő autójukon is gyakran kell lengéscsillapítót cserélni az utak állapota miatt, az ő gyerekük délutáni hangszeroktatásán is kiesik az ablak a helyéből. Ők azonban tolják tovább. A városért, faluért dolgoznak. Ez a kifogás. Nem szeretnék általánosítani, akinek nem inge, semmiképpen sem vegye magára, de akinek igen, az gombolja be nyakig, mert igenis felelős abban, ami országos szinten zajlik.
Azoktól, akik az utóbbi kategóriába tartoznak, senki nem várja el, hogy holnaptól a "nincs jobb, nincs bal, csak magyar" idézetet ragasszák a kocsijuk hátsó szélvédőjére, de nagyon bízom benne, hogy lelkük mélyén tudják, "vége van", és valódi tetteiket, motivációjukat ez adja, még ha a családi kassza nem biztos, hogy jól jár majd ezzel rövid távon. Nehéz teher, de az előző kategóriába tartozók sorsa is az ő kezükben van... és ezt szántam az írásom fő mondanivalójának.
Végül Ciceró idézetére térnék ki, mert nem feltétlenül értek vele egyet. Sokakról tudom, hogy azért kezdtek bele az utóbbi időben a politizálásba, léptek be a közéletbe, mert egyszerűen nem bírták már elviselni a gátlástalan lopást, az országunk módszeres tönkretételét, és el akarták távolítani a kormánynak nevezett maffia embereit a helyükről, szerte az országban. Azonban a legtöbbünkben azóta kialakult egy érzés, hogy jót tenni jó, legyen az akár apróságnak tűnő segítség is.
Talán ezen a ponton találkozhatunk újra, szinte mindenkivel.
Comments