Mindegyik "halfőzőn" ott voltam. Sok neve volt, de egy bajai mindig így hivatkozik rá. Először 450, másodszor 650, később 950, 2000, 3000, 1500, 400 bogrács alatti tűz füstjét szívtam. Volt, hogy 5 főre, volt, hogy 50 főre főztem. Sosem utaztunk el aznap, és mindig hazaértünk. Tavaly először megfordult a fejemben, hogy megszakítsam ezt a hagyományt. Szerencsére nem tettem, de úgy érzem az utolsó órában vagyunk. Az utóbbi évek erőszakos politikája nem csak a közhangulatot tette tönkre, de kivéreztette a város legnagyobb ünnepét is.
Kevés bajai az, aki semmilyen tekintetben nem fogalmaz meg kritikát, ha rákérdezel július második hétvégéjére. Vannak, akik szerint az első néhány után vesztette el a kezdeti varázsát. Sokak szerint túl nagyra nőtt. Versenytársai lettek, lassan minden faluban van valamilyen gasztronómiai rendezvény, a fesztiválok országa lettünk.
Talán igaz a mondás, hogy a legtöbb bajai "kétszer" főzött a téren: először és utoljára. Már reggel elkezdeni a logisztikát, gyerek a kocsiba, hagyma a kosárba, terítő, merőkanál, gyufa, kispohár, nagypohár, hal a bográcsba - kipakolunk, kocsival leparkolunk, visszasétálunk, ülünk, iszunk, várunk. Nem egyszerű egy ilyen nap. A fesztivál annyira régi, hogy már éghajlatváltozási léptékkel is mérhető a körülmények átalakulása. Egyre melegebb van, több órát 54 fokos kövön, 41 fokos levegőt lélegezni embert próbáló feladat. Az se kisebb kihívás, amikor hajnalra ott hagynak a jó vörös bor áldozatává vált vendégek, és neked kell elpakolni az akár egy kilométerre parkoló autóhoz - persze csak a csomagtartóba beledobálni mindent, hiszen nyilván te sem vagy alkalmas részt venni a forgalomban. Meg hazasétálni is nehéz. Az ilyen, pórul járt polgártársaink lassan elmaradtak a főzésről, a bográcsszám megcsappant, a bajaiak otthon főztek ezen a napon, de még továbbra is sok rokon, barát jött a városba. Ez még mindig az "aranykor" volt, mert az otthon megfőzött étel elfogyasztása, és persze borral leöblítése után mindenki "bement a térre". A színpadon jó fellépők zenéltek, éjfélkor tűzijáték, hatalmas tömeg ünnepelte ezt az egyedi ételt, az együttlétet és egyedi napot. A karantén évek sok kárt tettek ebben a rendezvényben is, de abból az ütésből még mindig fel lehetett volna állni. A több ezer bogrács irreális elvárás, de az, hogy a teret megtöltsük asztalokkal és emberekkel az nem szabadna, hogy gondot okozzon.
Jött azonban a megosztás politikája, és halálosnak tűnő sérüléseket okozott szeretett ünnepünkön. Mi csináljuk vagy ti csináljátok? Ha ti csináljátok rossz, ha mi csináljuk jó. Azt gondolták, hogy megéri gyűlölködést szítani a fesztivál felett is. Nem vették észre, hogy nem egymáson ejtik a sebeket, hanem a halfőzőn. Szavazatokra próbálták váltani a főzőket. Talán sikerült is, lehet, hogy nagy részben ennek köszönhető a városháza jelenlegi képe. Azt azonban vagy nem vették figyelembe, vagy egyszerűen nem érdekelte őket, hogy sajnos a "visszaváltás" nem működik. A fesztivál ellen fordított megkeseredett szavazóikból nem lesz újra főző, attól függetlenül, hogy már az ő polgármesterük gyújtja az első gyufát a színpadon.
Szeretnék újra bajaiakkal, barátokkal főzni a téren. Lehet, hogy megint káromkodva pakolok majd el. Lehet, hogy leégek vagy megfázok, valószínűleg egy hullafáradt másnap jön utána, de akkor is szeretnék. Miért? Mondanám, hogy nem politikai céllal, de ebben az országban sajnos az, hogy én akármilyen meggyőződésű, korú, nemű, származású EMBER-rel hajlandó lennék halászlét enni, az már meghatározza, hogy melyik "oldalra" tartozom. Mondjuk akkor, hogy politikai céllal. Azzal, hogy újra megszeressük a "halfőzőt", újra megtanuljuk tisztelni egymást, és újra szeressük ezt a csodálatos, egyedi ünnepet.
Comments