Tegnap este Bajára érkezett a Lázár cirkusz. Rövid videókban már nagyon sok jelenetet láttam, de természetesen élőben minden előadás más, így ott volt a helyem. Azt hiszem nem sok olyan olvasónk van, aki nem tudja, mi a Lázárinfó, nekik talán a hivatalos szlogen alapján úgy foglalnám össze, hogy bárki, bármiről, bármeddig kérdezheti szemtől-szemben Lázár János, építési és közlekedési minisztert.
A valóság erre egyébként nagyon hasonlít. Kezdődik egy rövid, helyi ügyekre összpontosító ígéret-csomaggal, majd aránylag hamar a kérdezőké a főszerep. Legalábbis ez az illúzió. A kérdések azonban csak ételszínezék ahhoz a több órás propagandamasszához, amit a miniszter le akar nyomni a megjelentek torkán. Képzeljünk el egy több részből álló előadást, ahol a nézők kezében van, hogy milyen sorrendben adják elő a művészek az egyes jeleneteket, de azok tartalma és hossza adott. Gyakorlatilag bármit kérdezel, biztosan lesz benne pár kulcsszó (államadósság, hitelek, háború, ukránok, kórház, mozdony) ami meghatározza, hogy melyik jelenet következik, azaz milyen témának a jól átgondolt Lázár-féle ábrázolását hallgathatod meg. A rendszer szinte kikezdhetetlen, amíg nem jön valaki, aki mégis megtalálja a rést az áthatolhatatlannak tűnő páncélon. Ne szaladjunk azonban előre, a csattanó a tegnap estének, és az én írásomnak is a záró része lesz.
Nézzük először tehát a helyi ígéreteket. Déli elkerülő út, négy sávos út szintén dél felé, gyors eljutás Mohácsra, és bónuszként útjavítás Pörbölyig. Lehet, hogy a "helyi" szó így idézőjelben helyesebb megfogalmazás, mert a mohácsi híd, és az arra haladó autópálya nem biztos, hogy bajai siker, de ezen ne akadjunk fenn. Az előadás ezen része inkább arról marad emlékezetes, ahogy Lázár folyamatosan ledominálta a mellette zavartan feszengő Zsigó Róbertet, és a kétszer szóhoz jutó Bari Bernadettet is. Adott nekik néhány mondatra időt, de mindig ügyelt rá, hogy két-három alkalommal abba is beleszóljon - akár releváns információt, akár egy közepes poént -, ezáltal mutatva, hogy ki is itt a porondmester. Az érintettek nyilván vették az adást, a kérdés inkább az, hogy azoknak a választóknak, akiket majd ezt a jelöltet kell eladni, milyen üzenet az, amit Lázár többször is kiemelt: "2022 óta ÉN még minden ígéretemet betartottam". Értsük úgy, hogy innentől ráncba szedi a mellette álló, 28 éve hivatalban lévő ígéretembert? Ő akarja átvenni a felelősséget, és felejtsük el a sok év tehetetlen dilettantizmust? Vagy épp most ad neki ultimátumot? Erre majd az idő válaszol.
Jöttek tehát a kérdezők, akikre reagálva Lázár gyakorlatilag folytatni tudta a beszédét. Természetesen ezzel nem kicsinyíteni akarom az érdemeiket, hiszen bárki, aki elég rátermett ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben mikrofonba tud kérdezni, az kalapemelést érdemel. Kivéve persze az első, "spontán" kérdező, megafonos képzésen edződött propagandista, - de még Bohár Daninak is csak temus verziója - aki azt nyögte ki nagy nehezen, hogy a fontos kérdések Ukrajna, az ukránok, és az ukrán veszély. Ezzel nagyon egyetértett mindenki, aki kötelezően megjelent a színpad közelében. A második kérdező azt hiszem máris egy hiba volt a rendszerben, mert trükkös módon narancs színű pólóban állt és jelentkezett. Összeszedett gondolatait hallva gyorsan gyanússá is vált, és miután üdvözölte a "tiszásokat" gyorsan be is fogta a lepénylesőjét. Sok kérdés lement, jöttek a "válaszok" a korábban leírt recept szerint, fáradt a tömeg. Az első, aki felébresztette a kókadó megjelenteket, egy 18 éves bácsborsódi srác volt, aki számonkérte a repülőrajtot, az újabb hatalmas hitel felvételét, és a kórházi állapotokat. Üdítően összeszedett gondolataira persze jött a betanult válasz: kommunisták, háború, járvány. Aztán egy pillanatra megfagyott az addig 30 fok feletti levegő, mert arra a panaszára, hogy 12 órákat dolgozva is alig tud megélni, Lázár válasza az volt, hogy keressen másik munkahelyet. Például Budapesten 850 ezer forintot is megkapna... Ha az állítás valóságtartalmától el is tekintünk egy pillanatra, akkor is ott marad a kérdés: egy vidéki fórumon tényleg az a miniszter üzenete, hogy a kevés itt küzdő fiatal is költözzön el? A fiatalembernek volt egy kérdése Zsigóhoz is, az elkerülő útról. Nem is maga a kérdés a lényeg, hanem az, hogy az egész este egymás tiszteletének fontosságát szajkózó képviselő közben végig a telefonját nyomkodta. (Mi lehetett olyan fontos, ami nem várhatott? Egy messenger üzenet? A napi duolingo lecke? Élőben fogadni? Tippeket várunk a kommentek közé.) Ezután egy középkorú úriember ismét kirívó összeszedettséggel egy focis példán keresztül próbálta átadni, - úgy érzem sikerrel - az a véleményét, hogy ideje az idős edzőt lecserélni, és fiatal, rátermettebb szakvezetést kijelölni. A következő kérdező egy számomra nagyon érdekes, engem is érintő témát is feszegetett. Zsigó Róberttől szerette volna megtudni, hogy milyen okkal tiltotta le a képviselő a facebook oldaláról. Elsőre is az az érzésem volt, hogy Zsigónak fogalma sincs pontosan mit jelent ez, de a válasza is megerősített ebben: "Én is azt csinálok a facebook oldalamon, amit akarok, meg ön is azt csinál, amit akar a sajátján!" Segítek kedves képviselő úr... az ön facebook oldala jó eséllyel közpénzből finanszírozott videókkal, grafikákkal van tele, és elsősorban az lenne a funkciója, hogy minket, a választókörzet lakóit, a minket érintő ügyekben tájékoztasson, ha kérdezünk válaszoljon.
Volt tehát néhány apróbb botlás, de az este javarészt a bevezetőben leírt módon folyt: egy, nagy, egész, mondjuk úgy Lázár monológ hangzott el, és akár le is zárhatták volna. Azonban talán Lázár javaslatára még egy kérdező belefért - ez később hatalmas hibának bizonyult. Ismét egy fiatalember kapta meg a mikrofont, és három kérdést tett fel. Nem volt könnyű dolga: közben idős, nyilván fáradt, feszült emberek próbálták megzavarni, a mikrofont a kezéből kivenni, és Lázár is - a Zsigóékon már bemutatott technikával - megpróbálta tördelni a penge éles, és a kormányzat húsába vágó kritikát. A három kérdést megpróbálom, ha nem is szó szerint, de tartalmilag pontosan idézni.
(1) Egy ország politikai kultúráját nagyban megmutatja, hogy hogyan beszél a hatalom azokkal, akik nem értenek egyet vele. Ön szerint nem méltatlan, hogy ma a kormányzati válasz a kritikákra a megbélyegzés, karaktergyilkosság, az, hogy lepoloskázzák és a nemzeten kívülinek tekintik azokat, akik más véleményen vannak? Ön személy szerint egyetért ezzel a 15 éve tartó a társadalmat két részre szakító populista kommunikációs kultúrával? (2) Ön is jól tudja, hogy a politikai hatalomgyakorlás morális súlya nagyobb, mint bármely más hivatásé. A politikai hivatás lényege az, hogy az ember soha ne önmagáért, hanem egy jó ügyért, mindig a népért vállalja a hatalom nem csekély mértékű felelősségét. De ha ma végig nézünk a NER-es elit életmódján, döbbenetes vagyonosodásán, luxuskiadásain, és azon, hogy hazánk erőforrásait és vagyonát fokozatosan elfoglalják– akkor Ön szerint őszintén kimondható-e, hogy ezek az emberek, beleértve Önt is, valóban nem önmagukért, hanem a népért, egy jó ügyért dolgoznak? (3) Ön szerint mi marad egy politikus után, ha levesszük a személyéről a hatalmat, a pénzt és a pozícióit? És Ön büszke lesz-e arra, amit majd akkor lát?
Azt itt már tudni lehetett: az, hogy erre mit válaszol, már gyakorlatilag mindegy, ezzel lesz tele a közösségi média. "Mindenre válaszoló" Lázár a megszokottnál tovább firkált papírjára, de mivel nem volt több kérdező, akár elkezdhetett volna válaszolni is. Nem, ő tovább jegyzetelt, ki tudja mit. Végül csak belekezdett egy tőle szokatlanul összeszedetlen gondolatsorba, amiből talán reggelig sem talált volna kiutat. Végül abba kapaszkodott bele, hogy a kérdező jelezte: ez nem válasz a kérdésre. Innentől lehullt minden álarc és megszűnt minden kontroll, az addig kajánul mosolygó miniszter menczeri mélységek irányába indult. Sérelmezte, hogy nem adják neki meg a tiszteletet a válaszadásra, és az ujjával fenyegetően mutogatva azt kiabálta a mikrofonba, hogy "akkor ítélkezzen és okoskodjon, majd ha önt is hatszor újraválasztják". Elmondta még, hogy ő elégedett lesz azzal, amit maga után hagy.
Miniszter úr! Attól tartok nem sokan vannak ezzel így.
Comments