A globális versenyben szemünk előtt rendeződik át a világ. Egyes térségek felemelkednek akár néhány évtized alatt, míg mások átmenetileg vagy tartósan hanyatlásnak indulnak, gazdasági és politikai jelentőségük, súlyuk csökken. Ez a folyamat térségeken belül, sőt, országrészek között is észlelhető.
A felemelkedő országok között, az utóbbi évtizedekben Kína egyértelmű dominanciát vívott ki magának, olyannyira, hogy már gazdasági világhegemóniára aspirál, sőt, egyes területeken, mint például az acélipar vagy a hajózás, el is érte azt, most pedig éppen a hagyományos európai autógyártás és kereskedelem bekebelezése van soron.
Európa, a mi vén Európánk kétségtelenül veszített világgazdasági és politikai súlyából, ám kulturális jelentőségéből nem, és bár ez szubjektív, mégis talán éppen ez lehet az, ami bizakodásra adhat okot, mert lehetőséget teremthet a számunkra kedvezőtlen tendencia megállítására. Az innováció, a szellemi és kulturális energiák gazdasági életbe való intenzívebb bekapcsolása lehet az ami megfordíthatja ezt a folyamatot.
A globális erőviszonyok átrendeződése több területen közvetlenül érinti hazánkat is, e cikk megírásának napi aktualitását pedig konkrétan Oroszország adja. Oroszország speciális helyzettel bír. Egyrészt kivételes mennyiségű természeti erőforrással, hatalmas területekkel rendelkezik ami erősség, ám Kínával ellentétben az elmúlt évtizedekben nem sikerült gazdaságát modernizálni, hatékonnyá, innovatívvá fejleszteni. Fő bevételi forrása továbbra is az energiahordozó szénhidrogének exportja, így egyértelműen a világgazdasági és politikai súlyukat veszítő országok közé sorolandó, amit jelenlegi vezetője Vlagyimir Putyin láthatóan nehezen visel. Oroszország GDP-ben kifejezett teljesítménye jóval Németország alatt, mennyiségileg valahol a francia szint körül van, ami Európában jelentős ugyan, de valódi világhatalmi tényezőnek már nem nevezhetjük. Katonai szempontból, regionális szinten viszont továbbra is komoly, valódi kockázatot jelent.
Magyarország Oroszországhoz való viszonyát alapvetően befolyásolja az energetikai függőség, aminek fenntartása a mai magyar kormány részéről teljesen érthetetlen és indokolatlan, erkölcsi szempontból pedig nem tudjuk nem látni, hogy egy nyilvánvalóan területszerzési ambíciókkal bíró agresszorról beszélünk, aki jelenleg is háborút folytat a szomszédos Ukrajna ellen, ráadásul 1848 óta minden magyar forradalom, szabadságharc leverésében részt vett.
Felvetődik a kérdés, ebben a geopolitikai környezetben mit tehet Magyarország, mit tehet(ne) a magyar kormány annak érdekében, hogy országunk ne vesztese, hanem inkább nyertese legyen ezeknek a folyamatoknak, hogy megálljon a népességfogyás és az elvándorlás?
A válasz megadásához természetesen kevés egy ilyen cikk vagy egy facebook poszt terjedelme, nem is ez a cél, inkább a gondolatébresztés, de néhány, általam fontosnak tartott javaslatot megfogalmazok:
Egyértelmű, hogy Magyarországnak az EU-ban és a NATO-ban van a helye. Ez az a két alapkő, amire társadalmunkat, gazdaságunkat és biztonságunkat építhetjük, hiszen ide köt bennünket az elmúlt ezer év történelme, itt vannak a közvetlen piacaink és itt van az a katonai erő, ami Magyarország védelmét, szuverenitását szavatolni képes.
A mindenkori magyar kormánynak jószomszédi viszonyra kell törekednie a környező országokkal, és nem csak udvariasságból vagy érdekből, de azért is mert a Trianon utáni Magyarország minden szomszédjában jelentős számú magyar kisebbség él.
A hazai energiapolitikán belül mindenképpen diverzifikált beszerzést kell alkalmazni, csökkenteni az Oroszországtól való függést, mert a jelenlegi szinte teljes orosz dominancia kockázatos.
Az alacsony helyi hozzáadott értékű iparágak, mint az akkumulátorgyártás, az összeszerelő üzemek további telepítése helyett – ezekhez ugyanis sem alapanyagunk, sem energiánk, sem munkaerőnk nincs - a szerves, fenntartható és magas szellemi hozzáadott értéket tartalmazó iparágakat kell preferálni.
A fentiekhez elkerülhetetlen az oktatás fejlesztése, a tudomány és a termelés közötti hidak kiépítése, az innováció módszertani és szervezeti bázisának kialakítása.
A kulturális, egészségügyi és egyéb jóléti szolgáltatások, valamint a közlekedés fejlesztésével el kell érni, hogy javuljon a magyar vidék versenyképessége, csökkentve ezzel az elvándorlást, országrészek kiürülését, enyhítve a nagyvárosokban tapasztalható lakhatási válságot.
Összefoglalva: Gyorsan változó világunkban nem könnyű megtalálni a helyes utat, a jó válaszokat a felmerülő kérdésekre. Meggyőződésem szerint a tisztesség és a szakértelem az a két szó, ami meghatározhatja jövőnket. Egyre inkább látszik, egyre többen felismerik, hogy ha a helyi adottságainkhoz, hagyományainkhoz sikerül megszerezni a magas szintű, korszerű tudást, technológiát, és mindehhez becsületes, valóban a közjó érdekében tevékenykedő politika társul, akkor léphetünk egy olyan fejlődési pályára, ami hosszú távon lesz képes biztosítani országunk fejlődését, az életszínvonal emelkedését.
Comments