A hétvégén lezajlott a 2025-ös Bajai Halászléfőző Népünnepély. Újra a régi rangját kapta a néptánc, népszerű előadók zenéltek a téren, de ami a legfontosabb: visszatértek a főzők is. Nagyon sok bajait láttam a bográcsok körül, és persze igyekeztem beszélgetni is velük, mert kíváncsi voltam, mi hozta őket ki az idei ünnepre. Egy dolgot megemlített gyakorlatilag mindegyikük: az időjárást, ami akkor sem lehetett volna optimálisabb, ha katalógusból rendelhették volna a szervezők. Ez is egy jel talán arra, hogy nem lenne felesleges megnyitni azt a vitát, ami az esemény időpontjáról szólna. A közelebbi ismerősökkel persze kényesebb témákról is tudtam egyeztetni, és lényegében ugyanarra a következtetésre jutottunk: úgy éreztük, hogy ez az utolsóhoz nagyon közeli pillanat, amikor még megmenthető a halfőző, és ez egy olyan esemény, amire a bajaiak lelkének szüksége van. Jó úton indultunk el, ezt kijelenthetjük.
Az eseményt értékelő, uniformizált mondat a kézi vezérelt városi médiában mindenhol az, hogy "visszatértünk a hagyományokhoz". Ebbe sajnos, - a fent említett pozitívumok mellett - az is beletartozik, hogy a tér legnagyobb társaságát, a Tisza Szigeteket, bőven száz fő feletti létszámmal, sikerült mindenhonnan kihagyni: az a mai Magyarországon sajnos a normalitás része, hogy hírként meg sem említenek egy ilyen tényt, de az, hogy egyetlen fotón vagy videón sem láthatóak, bizony az is komoly "odafigyelést" feltételez. Természetesen, aki arra járt, vagy valamelyik Szigetet követi a közösségi médiában, annak biztosan feltűnt a hat nagy bográcsban készülő halászlé, vagy látta a rengeteg, csak erre a napra készített, nyakba akasztható partedlit (előkét?) a halacskás logóval.
A tér közepén komoly létszámban megjelent testvérvárosunk, Hódmezővásárhely küldöttsége is. Elsőre ezt is a gyökerekhez visszatérésként értékeltem, de a háttérben zajló politikai szál megismerése után a szónak egy másik jelentése keveredett a reakciók közé. Szóval arra számított a gyanútlan szemlélő, hogy biztosan feltűnik majd náluk néhány városi elöljárónk, megfutják azokat a köröket, amit illik. Azonban polgármesterük, Márki-Zay Péter, és az alpolgármester Berényi Károly azóta a közösségi médiában azt a tájékoztatást adta, hogy nem volt meghívójuk Baja városától, és Bari Bernadett polgármesterrel is csak pár szót tudtak váltani, amikor véletlenül összefutottak. Ezen annak ellenére is meglepődtünk, hogy az előbbi az az ember, aki igencsak megkeseríti a néhány hete Baján nem túl nagy sikerrel haknizó Lázár János életét a Csongrád-Csanád megyei városban. Reméljük ebből nem csinálunk szokást.
Végül, de nem utolsó sorban, gyaníthatólag ezek közé a hagyományok közé sorolják a tűzijátékot is, amiről írtunk már cikket, itt található. A nosztalgikus hangulata valóban érezhető volt, de nagy vonalakban annyit: nem vagyunk a rajongói. Az aránylag hosszú ideig tartó durrogás után egy férfi úgy foglalta össze a látottakat: "Szép, szép volt, most lőttük az égbe az Attila utca felújítását." Az esemény költségvetése ezzel együtt még egy érdekes téma lehet a jövőben, ez biztosan közérdekű adat.
A halfőző előtti írásunkhoz megjelent lehangoló kép tavaly a tűzgyújtás pillanatában készült, most szerencsére sokkal szebb látványt lehetett megörökíteni. Igazi színes, vendégszerető, barátságos társaságot látott, aki nyitott szemmel járt a városunkban szombaton, vagy akár már az előző napokon is.
A halászléfőző jövőjét ismét jobb hangulatban lehet tervezgetni.
Comments